Căutare

Politikai perverziónak is nevezhetjük, hogy egy kisebbségi szervezeten kéri számon jogait egy másik kisebbség. A Romani Criss romajogi szervezet az RMDSZ támogatását és fellépését kérte a csíkszentkirályi és csíkszentmártoni ügyben.

Politikai perverziónak is nevezhetjük, hogy egy kisebbségi szervezeten kéri számon jogait egy másik kisebbség. A Romani Criss romajogi szervezet az RMDSZ támogatását és fellépését kérte a csíkszentkirályi és csíkszentmártoni ügyben.

A cigány kérdésre hajlamosak vagyunk egyet legyinteni: annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy felhívjuk a világ és Európa figyelmét a magunk – természetesen jogos – követeléseire, hogy észre sem vesszük, ha egy másik közösségnek a mi közbelépésünkre van szüksége. És ha már nem látjuk magunktól, akkor itt van ez az alkalom, a sajnálatos csíki romaellenes erőszakos fellépés, amikor a mi figyelmünket hívja fel egy szervezet, a Romani Criss a cigányság követeléseire.

Van abban ráció, hogy a roma jogvédő szervezet az RMDSZ-t kereste meg, amelynek a programjában ott van a kisebbségi jogkövetelés, kezében van a csíki politikai hatalom és végső soron az ő szavazóiról van szó. Nem legenda, hogy 1990. márciusában Marosvásárhelyen a nyárádmenti és környékbeli magyar cigányok voltak a magyarok egyetlen szövetségese, ők azóta is az RMDSZ stabil szavazóbázisának tagjai.

Ne firtassuk ennek a voksnak a motivációit, ismerjük el, hogy húszévente kérhetnek érte valamit cserébe. Ők politikai közbenjárást és emberi léptékű megértést kérnek. A cigányság nem hagyományos kisebbségvédelmi törvénykezésre vár, sokkal inkább szociális és közösségi megoldásokra.

Létkérdésük, hogy a már amúgy is perifériára szorult és a gazdasági válság okán a kevesebb alkalmi munka miatt anyagilag teljesen ellehetetlenült helyi roma közösségeket ne kiáltsák ki minden baj forrásának, ne üldözzék el őket lakhelyükről.

A helyi és megyei önkormányzat feladata, hogy állami szociális intervenciós programokkal rövid távú megélhetést nyújtson a romáknak, hogy ne a bűnözéssel szerzett élelem maradjon az egyetlen túlélési lehetőségük, később roma szervezetekkel karöltve találja meg a romák tartós megélhetési lehetőségeit.

A rendőrségnek felelőssége, hogy szigorúan tegye a dolgát, ha már korábban tette volna, a dolgok, lehet, nem fajulnak idáig. Aztán közös felelőssége a megyei tanácselnöknek, polgármestereknek, roma vezetőknek, hogy az erőszakot mindkét oldalon ítéljék el, a falusi közösségben találják meg a párbeszéd és a tűrhető egymás mellett élés eszközeit.

A helyi konszenzusra való fogékonyság kialakításában az országos RMDSZ-nek van felelőssége. Jelzésértékű volna, ha nyíltan állást foglalna a csíki roma ügyben és a Romani Criss szervezet által kinyújtott kezet megszorítva az RMDSZ vezetői párbeszédet kezdenének a székelyföldi roma közösség sorsáról.

Kicsinyes védekezés, hogy a helyi választott vezetőknek elsősorban magyar választópolgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Senkinek nem lehet érdeke, hogy a polgárok a társadalmi békétlenség légkörében éljenek és maguk szerezzenek érvényt igazuknak. Veszélyes lehet a kirekesztés politikájával élni. A magyar közösség azt várja el a többségi társadalomtól, hogy fogadja el és tartsa tiszteletben sajátosságait, miközben a maga háza táján egyelőre nem ezt teszi.